Korrekten a pénzügyekről Pénzintézet Független Országos Tanácsadó Szolgálat
Főoldal Tőkéstárs Projekt Pályázatok, aktualitások Biztosítás történeti áttekintés: ► Kötelezők ► Nem kötelezők ► Életbiztosítások ► Klasszikus ► Vegyes ► Egészségbiztosítás ► Nyugdíj ► Szereplők ► Matematika ► Szakszótár Ne bízza a vak szerencsére pénzügyei megoldását! Kérjen további ingyenes tájékoztatást, tanácsadást. Kapcsolatfelvétel: Csetreki Ernő Pénzügyi tanácsadó Tel: +36 20 976 0742	A modern biztosítás történet tulajdonképpen nagyon rövid életű, alig 200 éves múlttal rendelkezik. De tudja-e ön, hogy mikorra tehető az első biztosítási jellegű szerződés? Az első ismert életbiztosítás 1583-ban jött létre. A biztosított egy angol úriember, bizonyos William Gybbons volt, aki 30 fontra biztosította magát. Azóta sokat fejlődtek a konstrukciók, de még a mai szerződések alapjai is a középkorba nyúlnak vissza. Ha hiszi, ha nem, az időszámításunk előtti III. évezredben már megtalálhatók az emberek tevékenységében a biztonságra törekvés első jelei. Az őskorban, mikor még nem volt kereskedelem, hiszen mindenki annyit termelt, gyűjtögetett, amit maga felhasznált, és igazán magántulajdon sem létezett, nem volt mit biztosítani. Tehát a biztosítás kialakulásának feltétele a magántulajdon kialakulása, amit védeni, biztosítani szeretnénk. Például az Ókorban, amikor már a sivatagban tevekaravánok szállították az árut és előfordult, hogy nem ért célba, mert elrabolták. Őseink azt találták ki, hogy nem egyedül szállítják az árut, hanem többen. Így a nagyobb karavánok biztonságosabban célba értek és kifosztás esetén a kárt közösen egyenletesen megosztva fizették azok a kereskedők, akik együtt szállíttatták az áruikat. Ez volt a biztosítás (biztonságkeresés) első formája. Azután, azt találták ki, hogy ha nem egyszerre viszik az egész árukészletet, hanem több részletben, akkor is jobban járnak. A kereskedők megegyeztek abban, hogy az árukészletüket négy egyenlő részre osztják és négy karavánt indítanak, mivel kicsi a valószínűsége, hogy mind a négy eltűnik. Így ha egy-egy megsemmisül, az árukészletnek csak egy negyed része vész oda. Később ezt fokozták úgy, hogy egyre több felé osztották az árut. Ezek voltak a biztosítás kezdeti formái. Hangsúlyozom ez időszámításunk előtt a III. évezredben már létezett. Az is érdekes, hogy a halál eseménye milyen régen megfogta az embereket, mennyire féltek tőle már régen is. Rómában, a római polgárok a tisztes temetésük biztosítása érdekében temetkezési testületeket hoztak létre, melyek magas díjak ellenében temetési segélyt fizettek, kölcsönösségi alapon a családtagoknak. A X-XII. században, már Európában is megjelentek bizonyos csoportosulások, melyek tagjai közös teherviselés alapján a befizetett tagdíjakból természetbeni pótlást vagy kártérítést fizettek tagjaiknak. Elhalálozás esetén temetési segélyt adtak az özvegynek. Ez ma már, egy kicsit furcsán hangzik, de a káresemény bekövetkezése után meghatározták a kár nagyságát és egyenlő nagyságban felosztották a tagok között, akik csatlakoztak ehhez a csoporthoz. A későbbi korban ez úgy változott, hogy az egyes tevékenységet folytató emberek tömörültek csoportokba és tagdíjat szedtek (pl. a céhek érdekképviseleti formái). Az így összegyűlt pénzből segélyezték a beteg tagokat, támogatták az özvegyeket, árvákat. Taníttatták az arra érdemes, ügyes kezű, szorgalmas legényeket, stb. A következő szakasz a hajózás fejlődésével a XIV-XV. század környékén a tengeri kereskedelem fejlődésével alakult ki. Megnőtt a kalóztámadások veszélye is. Sok kereskedő gondolta úgy, hogy védekeznie kell a pénzügyi kockázatok ellen, ezért létrejöttek az úgynevezett szállítmánybiztosító vállalkozások. Nem sokkal ezt követően, közvetlenül az után, hogy már nem csak a szállítmányt, hanem a saját testi épségüket is féltették, jelentek meg az utazási életbiztosítások. Ezek működése nagyban hasonlít a mai életbiztosítások bizonyos fajtájához. Ez tulajdonképpen a mai szerencsejáték elődje is volt. A központ London és a LLOYDS Hajózási társaság irodája, alapja az emberi játék kedv. Emberek fogadást kötnek arra, hogy egy-egy kereskedelmi árut szállító hajó megérkezik-e, ill. mikor érkezik meg, a cél kikötőbe. Ez valami olyasmi, mint az ügető, melyik ló nyeri vajon a futamot. Az így összegyűlt pénzből fizették ki a nyertesek díját és kárpótolták a tulajdonost, ha megsemmisült, vagy sérült az áruja. Itt már megjelent a haszon is. Ha jól kötötték a fogadásokat, akkor több pénz folyt be, mint amennyit a nyerteseknek, vagy a károsultnak ki kellett fizetni. A modern biztosítás alapjait azonban az 1772-ben megalakult londoni Lloyd's fektette le. Valaki egyszer azt mondta: ,,Nincs új a nap alatt.,, Egy nagy humorista ezt úgy fogalmazta meg, hogy ,,Egy újszülöttnek minden vicc új.,, Minden kornak meg volt a sajátos módszere arra, hogy hogyan próbáljon a lehető legbiztonságosabban gazdálkodni és élni. Később ezen ismeretek alapján alakultak meg a biztosító társaságok és folytattak, folytatnak ma is tevékenységet. Elvált a szerencsejátéktól és külön, önálló szakmává fejlődött. Tulajdonképpen a biztosítás egy fogadás, ami arról szól, hogy valami bekövetkezik, vagy sem. Viszont a lényege, hogy nyerünk! Ritka fogadási forma, nem? Ha nem következett be az ügyfél nyert, mert nem történt semmi baja, nem keletkezett semmilyen kára. Ha bekövetkezett az ügyfél nyert, mert a kárát részben vagy egészben megtéríti a biztosító. A biztosítók szakosodtak, mint az élet minden területén a gazdálkodó szervezetek. Pl. van, aki arra fogad, hogy megsemmisül-e a vagyonom vagy sem. Számtalan lehetőség van ezt a valószínűségi játékot folytatni az élet minden területén. Madách így fogalmazott: ,,Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő.,, Ebből kell kiindulnunk. Az élet egy nagy játék és mindennap játszunk egy kicsit. Ne keseredjünk el a napi gondjainkon, próbáljunk a jövőbe látni! Fogadjunk, hogy a biztonságra (a biztosításra) szükségünk van. A véletlen eseményekben rejlő törvényszerűségek felismerése révén, a nagyszámok törvényének alkalmazásával, a valószínűség számítás fejlődésével alakult ki a biztosítás ma is érvényes formája. Hogy ez mennyire fontos egy jóléti társadalomban? - Egyes nyugati országokban tantárgyi keretek között tanítják a biztosítást a középiskolákban. - Az Egyesült Államokban külön tanfolyamokat szerveznek az állampolgároknak, hogy ne védtelenül álljon szembe a jól képzett biztosítási tanácsadóval. Tehát a biztosítás nem egy rossz dolog, csak lehet, hogy mi csinálunk valamit rosszul? Nem akarok nagyon humorizálni, de van egy, azt hiszem ide is illő találós kérdésem, ami sajnos nem vicc, mert nagyon is jellemző ránk: Égig ér, vasból van és csicsereg, mi az? Ez az égig érő vascsicsergő. Égig ér, vasból van, de nem csicsereg, mi az? Ugyan az, csak magyar gyártmány. Nagyon sok dolgot tanulunk meg, veszünk át másoktól, nem csak ezen a területen. Ez nem is lenne baj, hiszen minek fáradnánk a kitalálásával és megtervezésével, ha ezt mások már megtették. A baj az, hogy mindig átalakítjuk, hozzáteszünk valamit, mondván: ,,mások a körülmények,,. Érdekes módon a rendszerek lényege, hogy a ,,más körülmények között,, is ugyan olyan jól működnek, ill. működnének, ha hagynák és nem akarják a körülményekhez igazítani, Magyarítani. Ezt nem folytatnám, mert ez az oldal nem egy rendszer kritizálására készül, és még ha ez így is van, ezen nem az én feladatom változtatni. Csupán arra akarok vállalkozni, hogy adjak segítséget és lehetőséget önnek abban, hogy ebben a kusza rendszerben találjon valami támpontot arra, hogy hogyan is tud eligazodni. Vissza a történelemhez. Előfordult olyan, hogy igen nagy kártérítést kellett fizetnie egy biztosítónak. Ilyen volt például a TITANIC katasztrófája is. A biztosítók, ezt úgy védik ki, hogy egymással un. viszont biztosításokat kötnek, azokra a kockázatokra melyet egyedül nem tudnak, vagy nem akarnak felvállalni. A magyar biztosítási törvény ezt egyébként elő is írja, és erre kötelezi is a magyar (Magyarországon bejegyzett) biztosítókat. Pl. ma Magyarországon egy nagy értékű dologra (pl. egy egyedi gyártású Rolls-Roys) csak úgy kötnek biztosítást, ha azt viszont biztosítják egy másik társaságnál. Mi erről persze nem tudunk, csak legfeljebb az tűnik fel, hogy néhány napot pluszban igénybe vett a végleges szerződés kézhezvétele. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság megalakítása egyébként Deák Ferenc és Eötvös József nevéhez fűződik 1857-ben. A II. Világháború után egyedül az Állami Biztosító maradt, ami nem egy igazán szerencsés egyeduralmi helyzetet hozott létre. Ez megint politika, de nem volt választási lehetőségünk 1986-ig. Most viszont a ló másik oldalán a bőség zavarával küzdünk. Ez sem igazán jó senkinek. Ma a piac felosztása a vége felé tart és ebben a harcban kell nekünk, ügyfeleknek okosnak lennünk. Ehhez szeretnék további ingyenes segítséget nyújtani.