|
|
Korrekten a pénzügyekről
|
|
||||||||||||||||
|
Kártya
és biztonság Megalapozottak-e
a félelmek? Védekezzünk
a csalók ellen! A
bankkártyás fizetéssel kapcsolatban, sokakban élnek félelmek, hogy ellopják
az adataikat, és így más is tud majd fizetni a nevükben. Mint minden
területen, a bankkártyáknál is részben megalapozott az aggodalom, egy kis
odafigyeléssel azonban sokat tehetünk a kellemetlen meglepetések elkerülése
érdekében. Vegyünk először egy olyan tranzakciót, amikor a vásárláshelyi
(POS) terminálon húzzák le a kártyánkat, azaz így fizetünk az üzletben!
Alapszabály, hogy sosem szabad szem elől tévesztenünk a kártyát, egyetlen
pillanatra sem, és a PIN kódunkat úgy kell begépelnünk, hogy ezt
lehetőleg senki, még az eladó és a biztonsági kamera se lássa. Ez
azért kiemelten fontos, mert a csalók egyetlen pillanat alatt meg tudnak
szerezni minden szükséges adatot ahhoz, hogy lemásolják (klónozzák) a
kártyát, és így már csak a PIN kódra van szükségük az eredeti kártyabirtokos
megkárosításához. Az adatszerzés rendkívül egyszerűen történik: adott
egy apró, tenyérben elférő szerkezet, amin le kell húzni a kártyát, és
az máris rögzíti a mágnescsíkon tárolt adatokat. A hazai és nemzetközi
tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy az ilyen csalások elsősorban
éttermekben fordulnak elő, ahol a vendégek az asztalnál ülve kiadják a
kezükből kártyájukat, mellyel a pincér pár percre távozik. A megelőzés
egyik eszköze lehet a külföldön bevezetett, asztalnál történő fizetést
lehetővé tevő mobil terminál, megjegyezzük azonban, hogy az apró
másoló szerkezeten egy ügyes kezű csaló még így is egy pillanat alatt
lehúzza a plasztikot a valós tranzakció előtt, a kódot pedig láthatja,
amikor a vendég beüti azt. Erre
a problémára megoldást jelenthet a chippel ellátott bankkártya, gondolhatnánk
elsőre, a mikrochipet ugyanis sokkal nehezebb és költségesebb lemásolni,
mint egy egyszerű mágnescsíkot. Ha azonban figyelmesebben megnézünk egy
chippel ellátott plasztikot, akkor láthatjuk, hogy Magyarországon ezeken a
kártyákon is van mágnescsík, egyszerűen azért, mert a hazai ATM-ek nagy
része nem képes chipalapú tranzakciókat végezni. Ez azért kellemetlen, mert
ha a csalók egy chipes kártya mágnescsíkját lemásolva klónozzák a kártyát a
mikrochip nélkül, akkor azzal gond nélkül tudnak készpénzt felvenni a PIN kód
ismeretében az olyan automatáknál, amelyek még nem elég korszerűek a
fejlettebb technológia alkalmazására. Első látásra úgy tűnik tehát,
hogy a chip sem védi meg az ügyfeleket a veszélyektől, fontos azonban
kihangsúlyozni, hogy az új és bizonyítottan biztonságosabb technológiára való
áttérést a szabályozói környezet is sürgeti, így idővel a chip & PIN
technológia lehet a megoldás. (A jövőben a chipkártyákkal elkövetett
visszaélésekből származó kárt az a pénzintézet lesz köteles viselni,
amely technológiailag nem volt felkészülve a kártya kezelésére, azaz engedte
a sima mágnescsíkos klónozott kártyával végrehajtott tranzakciót. Ez pedig
jelentős ösztönzést adhat a chipmigráció felgyorsításához.) Nincs kártya, és
mégis van: az abszolút biztonság! A
kártyatársaságok adataiból egyértelműen látszik, hogy a csalások
visszaszorítására tett erőfeszítések ellenére az ún. card not present,
azaz a kártya jelenléte nélkül bonyolított tranzakciók során elkövetett
csalások egyre inkább teret nyernek. Ez a kategória gyakorlatilag az olyan
internetes fizetéseket jelenti, ahol elegendő megadni a kártyabirtokos
nevét, a kártyaszámot, a kártya lejáratát és a mágnescsík alatt
elhelyezkedő számsor utolsó három számjegyét. Ha jobban belegondolunk,
ezeket az adatokat akkor is tudhatjuk egy kártyáról, ha az éppen nincs is
nálunk, vagy szélsőséges esetben nem is a miénk, éppen ezért nehéz
védekezni az ilyen típusú visszaélések ellen. Amikor
a világhálón fizetünk kártyánkkal, a legnevesebb kereskedőknél is csak
bízhatunk abban, hogy a tranzakcióhoz megadott bankkártyaadataink nem
kerülnek eltárolásra, ekkor ugyanis egy esetleges hacker-akció keretében igen
komoly pénzügyi adatokat szerezhetnek a támadók, mellyel a fentiek szerint
gond nélkül visszaélhetnek. A gyakorlatban, sajnos hazánkban is számtalan
példa volt már arra, hogy a bankok telefonon értesítették ügyfeleiket,
kártyájukat le kellett tiltani, a kártyatársaság ugyanis felhívta a bank
figyelmét, hogy információi szerint az adott plasztikok adatai illetéktelen
kezekbe kerülhettek. Ilyen esetben az ügyfélnek semmilyen költsége nem
keletkezik, a bank néhány munkanapon belül díjmentesen átadja az új
bankkártyát. (A tapasztalatok szerint a legveszélyeztetettebb site-ok közé az
online szerencsejáték portálok tartoznak, így több magyarországi bank
egyszerűen nem engedélyez kártyás tranzakciókat ezeken az oldalakon.) Mindez
persze nem azt jelenti, hogy a világhálón lehetetlen lenne biztonságosan
fizetni, ehhez azonban nem árt, ha még egy csavart viszünk a történetbe! Több
hazai banknál is van lehetőség úgynevezett virtuális bankkártyát
igényelni, melyhez egy önálló al számla is tartozik. A kártya onnan kapta az
elnevezését, hogy sok esetben fizikailag nem is létezik, egyszerűen csak
a fizetéshez szükséges, korábban részletezett adatai vannak meg, és mindez
kapcsolódik egy olyan számlához, amelyet csak internetes fizetésre
használunk. A gyakorlatban ez azért előnyös, mert ha kinézünk magunknak
egy árut az interneten, akkor a valós folyószámlánkról pillanatok alatt
átvezethetjük a vásárláshoz szükséges pénzt az internetes fizetésre szolgáló
(ugyanazon banknál lévő) számlánkra, melyhez a virtuális kártya
kapcsolódik. Az átvezetést követően megadjuk a fizikailag nem is
létező kártya adatait a fizetéshez, így a tranzakció keretében a köztes,
internetes fizetésre használt számláról emelődik le a pénz, mely gyakorlatilag
üres marad a vásárlás után. Legrosszabb
esetben kiszivároghat ezen virtuális kártyánk minden adata, ebben a nem túl
gyakori helyzetben sem kell azonban aggódni, hiszen ezzel a kártyával a
fő számlánkhoz, amelyre esetleg a fizetésünket kapjuk, egyáltalán nem
lehet hozzáférni. A virtuális kártya csak az internetes fizetésre használt
számlával van kapcsolatban, ezt pedig célszerű mindig üresen tartani, és
csak a konkrét tranzakció előtti percekben feltölteni. Így gyakorlatilag
nem érhet kár bennünket. Létezik
természetesen más megoldás is a biztonság megőrzésére: ilyen az egyszer
használatos kártyaszám generálása a tranzakciókhoz. Ebben az esetben az
internetes vásárlás előtt kérhetünk a banktól SMS-ben egy olyan
véletlenszerűen generált kártyaszámot, melyet csak egyetlen tranzakció
erejéig, ennek hiányában pedig meghatározott ideig kapcsolnak össze
számlánkkal. Természetesen a csalók ekkor is hiába szerzik meg a fizetéshez
használt adatokat, a kártyaszám ugyanis a tranzakció után már
használhatatlan. Virtuális pénztárcák A
biztonság érdekében érdemes lehet elgondolkodni az internetes pénztárcák
(pl.: PayPal, MoneyBookers) használatán is, melyek előnye abban rejlik,
hogy segítségükkel csak egyszer kell megadnunk dombornyomott kártyánk adatait
a neten, ezt követően már e-mail címünk és jelszavunk megadásával
fizethetünk rajtuk keresztül, a bank és a világháló közti kapcsolatot ugyanis
ők tartják. Ezen szolgáltatások hátránya, hogy a biztonságnak igen
borsos ára van, ráadásul a transzparens tranzakciós díjak mellett a láthatatlan
költségek (az átváltásoknál használt árfolyamok) sem éppen kedvezőek. Mit kell tenni, ha
baj van? Az
első és legfontosabb teendő, ha bármi furcsát észlelünk – ellopják
a kártyánkat, vagy éppen elveszítjük azt –, hogy azonnal értesítsük a bankunkat,
mely a kártyát kibocsátotta számunkra. Az ésszerűség is erre sarkallja
az ügyfelet, hiszen a bank ekkor pillanatok alatt letiltja a plasztikot
(természetesen némi díj ellenében), így illetéktelenek nem fizethetnek vele.
A racionalitás mellett azonban az idevágó jogszabály ismerete is arra
készteti a kártyabirtokost, hogy azonnal jelentse, ha valami nincs rendben a
kártyával, a bejelentést követően ugyanis minden kárt a pénzintézet
visel. (A gyakorlatban ez nem nagy vállalás, hiszen a bejelentés után pillanatokon
belül letiltásra kerül a kártya, így nem igen keletkezhet további kár.) A
bejelentésig keletkezett kárból a kártyabirtokos maximum 45 ezer forintot
viselhet, amennyiben nem szegte meg a bankkártya szerződést (nem
szándékosan vagy súlyos gondatlanságból okozta a kárt). Fontos, hogy a
kártyakibocsátó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy
az ügyfél szándékos vagy súlyos gondatlanságból bekövetkező
szerződésszegése okozhatta a kárt. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy
az elveszett vagy ellopott kártyákkal elkövetett visszaélésekből
származó kár túlnyomó többségét végül a kártyabirtokosok fizetik meg, a
bankok ugyanis a bankkártya szerződésben rögzítik, hogy az ügyfél a
plasztikhoz kapcsolódó PIN kódot soha, semmilyen körülmények között nem
hozhatja más tudomására. Értelemszerűen a kódra szükség van a
készpénzfelvétel végrehajtásához, így a bank feltételezi, hogy ezt az ügyfél
nem tartotta kellőképp titokban. (A gyakorlatban tehát azzal is
szerződést szegünk, ha más szeme láttára billentyűzzük be az
azonosítószámokat.) Összefoglalva:
ha okosan használjuk a bankkártyánkat, legyen szó akár betéti, akár
hitelkártyáról, rengeteg kényelmetlenségtől kíméljük meg magunkat, és
még a készpénzzel sem kell nap, mint nap bajlódnunk. |
|||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||
