image001

Korrekten a pénzügyekről
Pénzintézet Független
Országos
Tanácsadó Szolgálat

image002

Főoldal
Tőkéstárs Projekt
Pályázatok, aktualitások

Hitel történeti áttekintés:

  Csoportosítás

  Fedezet nélküli

  Fedezet melletti

  Kombinált megoldások

  Lízing

  Faktoring

  ► Hitelkártya
  ► Kártya és biztonság

  Szereplők

  Matematika

  Szakszótár

 

 

 

 

Ne bízza a vak szerencsére
pénzügyei megoldását!

 

cas007

 

Kérjen további ingyenes tájékoztatást, tanácsadást.

 

 

Kapcsolatfelvétel:

 

Csetreki Ernő
Pénzügyi tanácsadó

2em04a

 

 

Tel: +36 20 976 0742

Lízing

 

Jelentése: lease (angol); haszonbérlet, bérlet, árendába ad, bérbe vesz…


Alapjában véve egy bérleti konstrukció. Többféle módon közelítik meg a közgazdászok is, de talán a jogi meghatározása a legmegfelelőbb a megértéshez. A lízing, jogilag, valami felett, használati jogot biztosít számunkra, anélkül, hogy annak tulajdonosai lennénk. A klasszikus bérlettől abban tér el, hogy a szerződés lejáratakor, előre kikötött módon, jogot kapunk a bérelt „valami” megvásárlására, vagy már a szerződés aláírásakor kikötöttük, hogy a végén a miénk lesz, mintha részletre vettük volna.

Innentől könyveléstechnikai a kérdés, és ez a lényege, hogy nem bérlet, mert a jelenlegi számviteli törvények másképpen értékelik, ha lízingbe vettem, vagy bérbe vettem valamit.

 

Magánszemélyek számára azért lehet érdekes, mert „részletre” tud vásárolni, bár a konkrét lízingszerződés a magánszemélyeknél nem elterjedt, ott bérletnek szokták nevezni. Igazából előnye, hogy nem egyszerre kell fizeti ki a dolgot. A lényeg, hogy lízingelni természetes személyként nincs értelme, hiszen az SZJA-ból nem tudjuk leírni költségként.

Ma ugyan megjelent a lakáslízing a piacon, akit érdekel az elérhetőségen részleteiben elbeszélgetek róla. Röviden csak annyit, hogy a mai jogszabályok szerint, az ingatlan ÁFA köteles. Magánemberként, bérbe adhatom, ez bérleti jogviszony, vagy részletre értékesíthetem, ez egyik sem lízing! Abban a pillanatban, hogy a forgalmazásába egy 3. személy bekapcsolódik, (a kereskedő), az ÁFA alól nem lehet kibújni, vagyis 20 % - kal (az ÁFÁ - val) drágább lett a lakásom…

Egy másik érdekesség, jelenleg a földterület nem ÁFA - s, mivel nem amortizálható, így azt jelenlegi törvényeink szerint lízingelni nem lehet, csak a felépítményt…

A mai magyar joggyakorlatban van egy olyan hozzáállás, hogy amit nem tiltanak azt szabad, ezét elképzelhetőnek találom, hogy vannak kiskapuk, de az általam eddig látott ügyletek

 

Vállalkozásoknál nagyobb a jelentősége, hiszen ezzel a formával jelentősen lehet csökkenteni a fizetendő adó nagyságát, ugyanakkor nem növekszik a vállalkozás vagyona. Tessék a könyvelőtől tanácsot kérni, mert az elszámolás az adólapot befolyásolja (költségek, amortizáció, stb.).

 

A lízinget is többféleképpen csoportosítjuk. Van, az un. operatív lízing és a pénzügyi lízing. A másik csoportosítási forma a zárt- és nyíltvégű. A két csoportosítás egymáson belül „keresztbe” is létezik. A zárt végű azt jelenti, hogy a szerződés arról szól, hogy az utolsó részlet megfizetésével a tulajdonjogot is megszerzem. A nyílt végű esetében a szerződésben csak a lehetőség van benne, hogy megszerezhetem, de ha nem akarom, akkor visszaadnom és vége. (Hát, ha eddig kifizettem részletekben, akkor most adjam vissza? Hogy ennek mikor van értelme, ill. milyen jelentőségei lehetnek, azt az érdeklődőkkel az elérhetőségen megbeszélem). Az operatív hasonlít a klasszikus bérleti konstrukcióra leginkább. A lényege, hogy valaki, megvesz valamit, azért, hogy bérbe adja. Nekünk ez azért jó, mert nem lenne most annyi tőkénk, hogy a teljes árát megfizessük, ezért részletekben fizetjük ki és a végén – a szerződés szerinti érték megfizetését követően – a tulajdonjogot is megszerezzük. Hogy miért nem egyszerűen hitelt veszünk fel és abból vesszük meg? Hát itt jönnek az adó- és számviteli törvények, amiért ezt így kell lepapírozni…

Ennek a formának – operatív lízing – a gépjárművek esetében, még egy érdekes jelentősége lenne, bár ma egyre kevésbé látom, hogy működne. A lényeg, hogy valaki kifizeti egy számára szimpatikus autó típus, legfrissebb modelljének a 20-30 %-át és egy operatív lízing szerződés keretében elkezdi használni. Az eredeti futamidő 5 év, de 1 év múlva megjelenik a következő újabb modell és emberünk szeretne egy ilyet. Vagyis az 1 éves autóját eladná, és venne egy újat, de a szerződés miatt nem az övé, tehát eladni nem tudja, ill. elég macerás a dolog. Ekkor jelenik meg ennek a fajta szerződésnek a lényege. Egyszerűen beáll az autószalon udvarába, megbeszéli, hogy neki már ez az autó nem kell, de kellene az újabb modell. Amíg a papírokat elintézik, a szerződését módosítják – nyilván más havi díjat fog fizetni – addig a „régi” autójából átpakolják a személyes dolgait a kiválasztott újba és 1-2 órán belül, máris egy újabb autóval fog közlekedni. Ugye milyen egyszerű!?

A másik forma, a pénzügyi lízing. Ebben az érdekesség, hogy nem magát az eszközt, hanem a beszerzéséhez szükséges pénzt vesszük „bérbe”. Jelentősége ismét az adó- és a számviteli elszámolás miatt van, mert a „valami” használatának szempontjából semmi különbség nincs, csupán az, hogy a kifizetett díjat hogyan- és hova könyveljük, hogy az minden szabálynak megfeleljen és a lehető legtöbb adóalapot takarítsa meg a gazdálkodásunk számára.

Aztán van az eszköz- és az ingatlan lízing. Az eszközökre általában ua. jellemző, mint amit fentebb az autós példánál leírtam. Az ingatlanhoz kapcsolódóan a „magánszemélyes” rész második felében a „lakáslízing” kapcsán leírtam az elveket.

A lízing lényege, hogy ezzel a beruházás elszámolási formával az amortizáció kicsit másképpen alakul. Adót, ill. egészen pontosan adó alapot, lehet vele megtakarítani a vállalkozás számára.